news

http://ibarna-hu.blogspot.com/

Fri, 11 Nov 2011 10:45:02 +0100

Szentendre 2011. Capri feeling...

Szentendre 2011. Fő tér


Capri 2010. Piazza Umberto

...november közepén járunk, ezerrel süt a nap meghazudtolva az évszakot. Szerettem volna ebből a kellemes őszi vasárnapi délutánból profitálni, így hát egy gondolat és máris kocsiban ültünk, a Húgommal és száguldottunk Szentendre felé.

Capri 2010. Piazza Umberto

Szentendre 2011. Fő tér

Már régen jártam erre.
Utólag visszagondolva jó sugallat volt. A kis város patinás hangulata, amit a '80-as években éreztem utoljára és imádtam..., mintha visszatért volna. Az utcákon nyüzsögtek az emberek, kis csoportokban álldogálva nevetgéltek, beszélgettek. Ehhez hasonlót utoljára Caprin láttam a piazza Umberton 2010. december végén a film fesztiválon, amikor is a sors arraterelt.

Szentendre Fő terén is jól állna a vörös szőnyeg 20...


Capri 2010. Valerio Massimo Manfredi a 15.th Hollywodd Nezmzetközi Film Fesztválon

A teraszokon italuk mellett ücsörögve, sütkéreztek az emberek. Élvezték az ősz talán utolsó napsugarait. Benéztünk a régi kedvenc helyekre, múzeumokba . Megpihentünk Anna Margit udvarában a múltat idéző padon . Ettünk kürtös kalácsot, lángost. A marcipán üzlet előtt nem tudtunk úgy elhaladni, hogy ne tértünk volna be. Így egy pillanat alatt elmúlt a délután. Utólag visszanézve az elkapott pillanatokat, amit sikerült lencse végre kapnom, ledöbbentő a hasonlatosság a két hely között.

Capri 2010. 'Anacapri festője'

Leszámítva, hogy itt most nem volt nagy esemény, a szokatlan időjárást leszámitva, mint Caprin 2010. december végén a 15. Hollywood Nemzetközi Film Fesztivál... akár ez lehet egy ötlet is a jövőre nézve... vagy ki tudja...?

(klikk a folytatáshoz: Capri2010.)

FN.HU TUDÓSITÓ

Fri, 11 Nov 2011 10:42:30 +0100

CYL francia színész, író Budapesten

2011. október 30. 09:18

címkék: jy cylly, jean yves cylly, biphoto, actor, writer

...'Párizsból nem egy hirtelen felindulás, hanem megalapozott cél vezérelte Jean Yves Cylly francia színészt, írót fővárosunkba'...

1/10

Vissza

Előre

Minap kaptam egy emailt és ez állt benne:

-"Budapesten vagyok pár napot, remélem Te is... és tudunk találkozni. Cyl."

Röpke percnek tűnt az ittléte... és, mint a nyári zápor gyorsan távozott. Ezek a fenti fotók erősítik meg, hogy ez tényleg valóság volt és nemcsak álom. Imádtam, hogy a nap minden pillanatában a jó hangulat uralkodott! A programok spontán, jól sikerültek. Meglepődtem, mikor azt tapasztaltam, hogy Budapesten talán jobban kiismeri magát, mint én. Ez persze nem véletlen, hiszen első felesége magyar származású..., azóta imádja ezt az országot 'ITTHON' van. Saját maga sem tudja, hogy miért érzi ezt így, de tény, hogy nagy szeretettel, meleg érzéssel beszél az élményeiről, amiket kapott ettől az országtól. Álmai között szerepel, hogy majd egyszer Budapesten fog élni és az Etyeki Filmstúdióban forgatja le a közel jövőben kiadásra kerülő most még titkosan őrzött regényét... Én már beletekintettem és mondhatom, nem szegve meg a titoktartást, hogy ez egy 'NAGY DURRANÁS' lesz!
Érdeklődve várom, hogy melyik ajánlat érintette meg... és melyiket tudja egyeztetni elképzeléseivel... egyenlőre ez még nyitott kérdés marad..., de a közel jövőben választ kapunk erre... (BIPHOTO)

URL:

SZAVAZZ

5 szavazat

KEDVENCEKHEZ ADOM

TOVÁBB KÜLDÖM

JELENTEM A MODERÁTORNAK

Eddig látták: 3253

Hozzászólások: 0

Kedvencekhez adták: 0

HBP and FRPARIS EVENTS

Fri, 11 Nov 2011 09:52:48 +0100

PARIS PLAISIR

47Ronin Keanu Reeves

Mon, 29 Aug 2011 19:49:12 +0100

Keanu Reeves 47RONIN avagy "Álmaimban a vágyaim"...

2. /HBPevents: 10.04.2011. p.m. 15.35)

"Egy ősrégi mondás szerint, akik először találkoznak egymással, ISMERETLENEK! Másodszor találkoznak, már ISMERŐSÖK! Harmadszori találkozáskor, pedig már JÓ BARÁTOK!"
-hát én most nagyon várom a harmadik találkozást :-)! (BIPHOTO)

(Részlet a 'Álmaimban a vágyaim' című forgató könyvből)

Helyszín: 2011. H-Budapest

Izgatottan készülődöm. Érzem, hogy sietnem kell. Nem akarom a pillanatot kihagyni. Tudom, hogy ott lesz. Még sosem csalatkoztam az intuícióimban. Abban igen, ha elhessegettem. Pár éve viszont erősen figyelek erre és próbálom követni az instrukcióit. Utolsó simítások, megnézem, betettem-e mindent táskámba, főleg a fényképező gépre koncentrálva. Sosem lehet tudni, mikor kell előkapnom. Izgalom járja át a testem, ha csak rágondolok, az egy hónappal előtti találkozásunkra. Annyira szeretném, ha megint átérezhetném a közelségét. Talán a legszebb szó erre az, hogy 'imádnám', vagy talán még ez is kevés. Éppen indulnék, amikor megcsörren a mobilom. Rohanok lefelé a garázsba, közben a táskámban kutatok, a hang irányát próbálom leszűkíteni... Na végre, megvan! ...

- Hey, éppen odaindulok. Éreztem, hogy ott van. De jó fej vagy, hogy szóltál megint! - halkan kuncogok, mert a vonal másik végén a ledöbbenéstől, szinte kihalt a vonal.

- Mi az, hogy tudod, honnan?

- Hát egyszerűen fél órával ezelőtt el kezdett bennem motoszkálni a gondolat. Ismerhetsz milyen vagyok!?! - közben az örömtől, hogy megint jók voltak az érzéseim percről percre jobb lett a hangulatom. Egyre lazább lettem, ami nem ártott, mert már a gondolattól is, hogy megint egy térben leszek az 'álmaim színészével' görcsben voltam.

- Tudod, csuda egy 'fej' vagy! Na, hagylak! Remélem szerencséd lesz! Majd hívj fel, hogy mi volt. OK!?!

- Na, csá és köszönöm! Majd mindenről beszámolok. Hamarosan hívlak!

Indítottam az autómat és máris indultam a célom felé. Próbáltam mélyeket lélegezni, hogy mikorra odaérek nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak látszódjam... legalábbis kívülről! Ezen a napon szinte semmi forgalom, igy parkolásom is azonnal sikerült. Pár perc és máris nyitják előttem az ajtót és benn vagyok eredeti patinájában tündöklő, ősrégi energiákat hordozó épület aulájában. Istenem milyen gyönyörű itt minden, a gazdagság illata átsuhan rajtam!

Gondolatban, egy pillanatra átcsúsztam időben a '90-es évekbe.
Párizsban vagyok a Plaza Athenee bejárata előtt. Belépek a forgóajtón a pompázatos aulába és ezzel kinyílik előttem a 'csodák birodalma'. Elkezdődik az életem új szakasza, kalandokkal, viharokkal, sikerekkel teli sorozata!

Hirtelen felocsúdok, visszazökkentem a jelenbe..., a valóságba..., de mi a valóság? Mikor az egész élet egy illúzió. Játékok, társasjátékok, amiket sorban lejátszunk. Mikor az történik, amire vágytunk boldognak érezzük magunkat!

-Én szeretek boldog lenni! Vajon ki nem? ...

A vágyakat megálmodni, majd azokat valóra váltani, bizony ez az élet játéka. Ennek az egésznek az a titka, hogy merj nagy dolgokat beleszőni a gondolataidba és kimondani azt! Benne élni a vágyaidban jelen életedben még akkor is, ha csak az a fantázia szüleménye még. Ennyire egyszerűen irányíthatod a saját földi életed. Mikor lejösz, gyakorlatilag mintha egy gombot nyomnál meg, mint a mobilodon..., tudod? Egyszerűen, csak egy 'click' ..., máris beprogramoztad a következő 50 vagy akár ennél több évedet.

A látvány, ami elém tárul az úgy ahogy van, törölte a gondolataimat. A jelen el kezdett uralkodni megint elmémben. Pillanatra megállok, felmérem a helyzetet. Itt döntöttem el a következő lépésemet. A gondolatomban volt, hogy ennyi elég és el innen, de a kicsi hang megint megszólalt.

- Most mi bajod lesz, ha végig sétálsz itt előtte és megmutatod magad, mert láthatod, hogy most Neked háttal ül. Nyugi nem lesz gond, hiszen, ha valamit jól csináltál az életedben egyik ez volt, amikor a kifutón végig vonultál.

- OK! OK! - és én erre elindulok jobb oldalt. Befelé menet nem nézek arra, de érzem tekintetét a hátamban.

Társasággal ül egy nagy kerek asztalnál. Hirtelen számolva talán öten lehetnek, férfiak kicsi csoportja. Mélyen beletemetkezve a témába. Látszik, hogy filmesek. Érdekes mód ez egy külön fajtája az emberiségnek. Valahogy, valamilyen módon mindig kiválnak! Viszont az is látszik, hogy hivatalos ez a találkozás, nem egy meghitt baráti társaság. Kicsit meggörnyedve ül az én kedvencem és figyel a többiekre, de látszik rajta, hogy kívül van ezen az egészen és csak azért van itt, mert muszáj!

Végig vonulok, mintha keresnék valamit vagy le akarnék ülni. Látom kívülről magam, ahogy szőke hajam lebben, mikor hirtelen megfordítom a fejem és ráirányítom tekintetem. Ő csak néz mozdulatlan fejjel, tekintete megpihen egy röpke pillanatra az arcomon, pont annyi időre, amivel tudtomra adja, hogy a múltkori találkozásunk mély nyomot hagyott benne. Igazi, mesteri játék ez! Teljesen elbűvöl! Szinte lefagyott körülöttünk minden egy villanásra, mint a komputerem néha!

Ebben a pillanatban nem tudtam tovább itt maradni. Ez túl sok volt nekem. Távoztam erről a helyszínről, de nem hagytam el az épületet. Meg kellett nyugodnom, tettem egy kört. Összefutottam egy régi ismerőssel. Váltottunk néhány szót. Ez kizökkentett, de igazán figyelni nem tudtam, miket mondott, így hát sűrűn bólogattam, mint általában szoktam, mikor teljesen más dimenzióban vagyok. Elköszöntünk egymástól és visszafelé indultam. Azt vettem észre, hogy megint annál az asztalnál ülök, ahol a múltkor és velem szemben 'Ő' ... hallom a hangját, nézem a mozdulatait, a műsorát, ami már csak nekem szól! Ezt, csak 'Ő' és 'Én' tudjuk! A többiek nem érzékelnek ebből csak annyit, hogy hirtelen a 'FŐNIX MADÁR' feltámadt! Hangos társalgásba csap át és a grimaszok sorozat, hangos nevetés..., a hangulat tetőfokára emelkedett!

A játék elkezdődött!?! Az elmék játéka!?! ... és én 'benne vagyok'!..., MINT ÁLMAIMBAN A VÁGYAIM!

(á suivre)

Keanu Reeves actor

Mon, 29 Aug 2011 19:36:07 +0100

1.(HBPevent: 13.03.2011. p.m 16.20)

Találkozásom Keanu Reeves álmaim színészével H-Budapesten...

A várva várt tavasz a tegnapi nap éreztette hatását nálam is. Levegőben volt valami furcsa vibrálás. Bementem a belvárosba. Nagyot sétáltam és, mint általában..., fotózgattam. Egyet gondolva beültem egy belvárosi kávézóba. Lehuppantam a kényelmes fotelba, rendeltem egy zöld teát. Mindeddig nem is figyeltem a körülöttem lévő eseményeket. El voltam foglalva gondolatban még az utcai élményeimmel. Elővettem jegyzet füzetem ... közben iszogattam a zöld teámat ... Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ismerős hangokat hallok ... először azt hittem, csak képzelődöm -ez elő szokott fordulni velem- ..., de nem, egyre erősebben hallom ... feltekintek jegyzetemből ... a hang irányába nézek és ...

Photo: www.biphoto.eoldal

- Mit gondoltok? Ki ült karnyújtásnyira velem szemben? OK! Nem kell találgatni, mert úgy sem találnátok ki! KENAU REEVES élő nagyságban! (Itt forgatja Magyarországon 47 Ronin című szamuráj filmet rákospalotai Raleigh stúdióban.)
Hosszan nézem..., csak nézem, nem érdekel, hogy talán ez túllép 'bizonyos' határt... Érzem, hogy szívem erősebben ver, mint előtte. Hihetetlen, ha akartam volna sem sikerülhetett volna ez a találkozás. (Itt bevillant click ici: 'CAPRI 15th HOLLYWOOD The National Film Festival-on történtek.)

Keanu Reeves a kedvenc filmem click ici: 'Something's Gotta Give' egyik főszereplője. Imádom, nemcsak a kiváló színészek miatt, hanem az egész számomra egy kerek "élet történet"... kiegészít! Szinte nap, mint nap belenézek, itt van a MacBook-om asztalán elég egy 'click' és máris benne vagyok a filmben. Munka közben pihenésként, kilazít... egyes részeinél még mindig felujjongok! Nem tudok betelni vele! Kevés ilyen film van az életemben. Ez az egyik!

Átsuhan rajtam a visszaemlékezés. Visszazökkenek a 'MOST'-ba! Hallom a hangját, nézem őt és most nem kell 'click'-kelnem és mégis ott vagyok ... - "a saját életem filmjében"! Hihetetlen! Köszönöm!

Photo: www.biphoto.eoldal (13.03.2011. Bp)

"I'm honored!" - ahogy a másik kedvenc francia színészem mondaná (click ici): Jean Yves Cylly ...

Farmer egy 'perfect' zakóval, pólóval tornacipővel kedvenceim egyike, amit szeretek látni a férfiakon! ... és íme itt ül előttem..., lezser eleganciájával terül el a foteljában és koncentrál a forgató könyv szövegére, amit a kezében tart... majd felnéz...egy villanásra találkozik a szemünk... majd partnere felé fordul és felmondja neki a szövegét... Én eközben egy folytában csak nézem ..., nézem..., nézem... és csak hallgatom...hallgatom... hallgatom... selymes hangját! Megszűnt körülöttem a világ, csak őt látom..., érzem! Belülről ujjongok, próbálom visszafogni magam! Nem könnyű azt gondolhatjátok! Egy idő után látom, hogy már nekem játszik... ez tetszik! Közben lopva lefotóztam. Talán először életemben visszafogott vagyok, persze magamhoz képest! Nem akartam megtörni ennek a pillanatnak a varázsát!
Anélkül, hogy tudatos lett volna el kezdtem írni... Egyszerűen muszáj volt a gondolataimat papírra vetni, amiket kiváltott! Azok csak abban a pillanatban érvényesek és attól tartottam, hogy elvesznek!... belefeledkeztem..., észre sem vettem és elröppent egy-két óra! Felocsúdva ebből, azon kaptam magam, hogy elkéstem minden honnan, de nem bánom...
Fizetek, majd felállok ... érzem, hogy nézi mozdulataim...
A kijáratot meg tudtam volna másképpen is célozni, de egyenesen felé tartottam...

... egy folytában néz, kedves mosoly átsuhan az arcán ...

...mond egy:

- Hello!

... egymás szemébe nézünk és én is mondok kicsi mosollyal egy:

- Hello! - (majd mellette elhaladva melegen megérintem a vállát. Tudod úgy, hogy ottmaradjon az érzés... a szeretet, a rajongás felé! Ebben az esetben ez nem volt nehéz ! :)

... erre Ő hirtelen hangosan mond egy ...

- Bye!

... erre Én is:

- Bye!

...á suivre...

Jean Yves Cylly actor Paris

Mon, 29 Aug 2011 18:48:57 +0100

MAGIQUE PARIS

'ICI' PARIS 29.04.2011. 21.25 h

Photo: www.biphoto.eoldal.hu by Ilona Barna

Gyors léptekkel próbálom az időt behozni a Champs-Elysées szögletesre vágott fái alatt haladva a Place de la Concorde felől, a Le pont Alexandre III. felé. Eredetileg a találkozás időpontja 9h a hídon. Tudtam, hogy már nem érek oda időben, ezért rádobtam egy SMS-t. Vajon miért van az, hogy a 'fontos' találkozásaimra sosem érek oda időben. A bölcsek azt mondják, hogy aki késve érkezik erre a világra születésekor az míg itt van mindig elkésik minden honnan... Na ennél jobb indokot én sem tudtam volna kitalálni, pedig nagy mestere vagyok ennek! ... is!... :-) Egy gomb nyomás és az üzenet landolt a másik oldalon:

- Je vais en retard 30 minutes... désolé... puszikkk Ilo.

... a válasz szinte azonnal érkezett..., mint mindig udvarias tisztelet tudó... Imádom ezért!

- Pas désolé Ilom :) Je t'attande 21.30 h ... puszikkk Cilo.

Photo: www.biphoto.eoldal.hu by Ilona Barna

Évekkel ezelőtt, ha jól emlékszem 2008-ban..., ebben az esti órákban fotózgattam itt először Viktorral.

Akkor nem gondoltam volna, hogy valaha egy izgalmas találkozási pont lesz az életemben majd, Párizs egyik legszebb hídja. A kedvenc hidam!

Kicsit lassítottam a lépteimen, hogy élvezzem a körülöttem lévő nyüzsgést. Gyorsba egy-két fotó... Nem tudom fékezni magam, imádom ezt a helyet. Úgy érzem most is, mint számtalanszor, hogy itthon vagyok. Viktor sürget, ezt azért nem bírom annyira, de most az egyszer elfogadom és szó nélkül tépem az utat. Befordulunk a híd felé a levegő kezd sűrűsödni a lámpák már égnek. Na, most aztán merre? Nem beszéltünk meg pontos helyet, de nem aggódom. Biztos vagyok abban, hogy perceken belül fel fog tűnni... és már látom is... vagy talán még sem?!... Kicsit távol van és elbizonytalanodtam. Na, akkor megnézem közelebbről és máris átmegyek a híd túl oldalára. Viktor tapintatosan lemaradt, de készen elkapni a CANON -jával az első találkozási pillanatot. Ezt nem látom, csak érzem... ismervén Őt.

Cilo háta mögé állok, aki közben visszanézi a fotót, hogy rendben van-e, amit az előző pillanatban készített... Ő is, mint én imád fotózni! Kicsit a válla fölött előre hajolva (ehhez pipiskednem kellett, de nem akartam, hogy rögtön észrevegyen!) bekukucskáltam én is... elég jól sikerült! Tehetséges fotós! Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy meg kell szólalnom:

- Hmmm... C'est bien photo! - mosolyogva, kedvesen már hajlok be a gép fölé..., mint egy kíváncsiskodó idegen , aki éppen arra járt ...

Erre Ő lassan rám emeli a tekintetét, kissé meglepődve a váratlan vagy talán másképp elképzelt első találkozási pillanattól..., majd kedvesen elmosolyodik.... és, mint egy film jelenetben, a szemembe néz és halkan, szinte suttogva nyugodt, mély zöngésű hangján megszólalt...

- Ilo...? - kételkedve, nem akarja elhinni, hogy ez tényleg a valóság...

Cilo - 'ICI PARIS' - Ilo

- C'est moi... Je suis ici... - mondom boldogan nevetve és tetszik a pillanat!

'ICI PARIS!
JE SUIS ICI Á PARIS!'

Ezzel megtört a kételkedés pillanata, felfogtuk mind a ketten a valóságot. Felkacagtunk szinte egyszerre hangosan. Széttárta karját, kicsit megtorpantak a felemelt izmos karjai a levegőben, alig lehetett érzékelni ezt..., várta a mozdulatomat... és Én semmivel nem törődve boldogan, gondolkodás nélkül, simulva bújtam hozzá...

Ettől a pillanattól kezdve, mint egy gombnyomásra belekerültünk egymás életének forgató könyvébe...

(á suivre....)

Photo: Jean Yves Cylly "Like an Angel in the sky"

1. Előzmény:
Pár hete kaptam ajándékba egy fotót Cilo-tól 'alias JY Cylly' és a meglepő csak az volt szinte ugyan arról a helyről készítette Ő is a felvételt, mint én annak idején. Hogy miért is kaptam ezt, hát annak egy kicsit hosszabb lenne a története, de röviden, csak azért..., "mert megérdemlem" :) ... Az életben az ember mindig azt kapja vissza, amit ad..., legalábbis előbb vagy utóbb! '

á suivre...

Photo: Viktor László de Hegyessy

Paul Haggis producer

Mon, 29 Aug 2011 19:46:30 +0100

PAUL HAGGIS canadian writer, producer ...

Paul Haggis

Paul Huggis

A native of London, Ontario, Paul Haggis has gone from building roadways upon which people can travel, to creating new worlds with words.

Photo: BIPHOTO

As a child, Haggis was intrigued by the entertainment medium. He loved movies, television, anything which told a fascinating story. Living in Canada afforded him the best of both worlds, as he could see both U.S. and Canadian productions. He became a fan of directors Alfred Hitchcock and Jean-Luc Godard, and his fascination with the art of storytelling soon grew into the love of writing....click...

Pascal Vicedomini and Paul Huggis

p.s.

15. CAPRI HOLLYWOOD CINEMA FESTIVAL.... click ...

TenoutofTen2010 személyes tapasztalata erről az eseményről pozitív! A nyári Ischia-i Cinema Festival ... click... reméljük felülmúlja ezt! Addig is figyelemmel kisérjük a Budapesti Titanic Filmfesztivált... click... (photo: BIPHOTO)

Ivan Hor festőmüvész

Mon, 29 Aug 2011 19:45:43 +0100

Ez a blog átirányitva az alábbi weboldalra: ibarna-hu

A történet a fantázia szüleménye.
Vajon mitől halt ki a világ által jól ismert St. Tropez 2101. julius 14-re. Erre keresünk választ ebben a történetben.
Izgalmas szerelmi történet 3D -ben!

1. kép
2101. julius 13. esti órák
Magyarország, Budapest
BP-TV STÚDIÓ

-részlet-

Kamera totál kinyit.

Nagy a nyüzsgés, mozgás, izzik a levegő! Perceken belül indul a tudósitás St. Tropez -ból.
Mindenki tele várakozással, izgalommal a stúdióban.
Reflektorok fényében Pat a St. Tropez-ban lakó világhirü épitész és Helen a budapesti riporternő.
Sminkesek veszik körül őket.
Az utólsó simitások ... csapó ...3..2..1... 0... és ...
Kamera totál Helen arcára. Nagy mosollyal, kellemes lágy hangon elkezdi a tudósitást!

(Karakter: Helen magas, karcsu, szép arcu 35 év körüli elegáns, retro korszakra emlékeztető, de enyhén futurisztikus megoldásokkal CHANEL kosztümben. Hosszu barna hajú, intelligens, okos tekintetü lány.
Pat 60 év körüli magas, vékony, tagbaszakadt, sármos, hátul az ősz haja coffban összefogva. Sportos, könnyed elegancia! )

Helen

2101 julius 13-a üdvözlök minden kedves nézőt! Ez a mai nap csupa meglepetés és várakozás. Ledöbbentette bolygónkat egy olyan hír, ami elgondolkoztat mindenkit. Értetlenül állunk és egyenlőre nem tudjuk az okát... Vajon mi történhetett St Tropez a világ közepén lévő Cote d'Azur-i kisvárosunkkal? Holnap lesz a nemzeti ünnep és kedves nézőink most kaptuk a hírt pár órával ezelőtt, hogy a város teljesen kihalt. Egy lelket nem lehet találni. A turisták eltüntek! Az őslakosok elzárkóztak mindenki elől... vagy ki tudja...? Helyszíni tudósitónk jelen pillanatban felméri a terepet.

(Közben villanásnyi kapcsolás a helyszínre St. Tropez Place des Licée -re, ahol Max -magyar tudósitó- éppen a feléje érkező egyetlen embernek a kietlen városban integet és kiabálja...)

Max:

- Gyorsan, gyorsan Mossieur Ivan!... Azonnal indul a felvétel...!
(Kamara körbe mutatja a kihalt terepet és már kapcsolás vissza a stúdióba...)

Helen:

Később remélem tovább tudunk maradni a helyszínen!
Addig is... Milyen nagy szerencse, hogy a régi barátságunkra hivatkozva Monsieur Pat St. Tropez-i épitész barátom elrepült ide hozzánk a BP studióba Budapestre. Barátságunk akkor kezdődött, amikor még St. Tropez-ban éltem, így azt hiszem mindenki számára világossá vált, hogy miért lettem én ma a szerencsés kiválasztott. Remélem magyarázatot tud adni nekünk, hogy valójában mi rejlik e furcsaság mögött...?!? Mi történhetett, hogy ilyen lakatlan lett az ilyenkor már tömegtől nyüzsgő kicsi város! Kiváncsian várjuk a fejleményeket... kérdésünkre a választ...

(Kicsi szünet és már fordul is vendége felé, akin látszik egy pici izgalom. Halvány izzadság cseppek jelennek meg a homlokán, de Ő is rutinosan nagy mosollyal köszönti franciául a nézőket...)

Pat:

Bonsoir á tous ... vraiment, je suis heureux d'être ici ... á Budapest!
(á suivre...)

Valerio Massimo Manfredi writer

Mon, 29 Aug 2011 08:30:26 +0100

CSAK EGY VILLANÁS... és megyünk tovább... (részlet: ... "Amore senza limiti" ...)

Szeretettel ajánlom egy Tündérnek: Natalia Isabel, Levente Nagy kislányának (US Seattle), aki ... március 15-én jött le közénk ...!

Hotel La Palma

Capri 2010. 12. 29. Hotel La Palma előtt találkozás Valerio Massimo Manfredi iró és történésszel... avagy egy villanás az elmében...

AnaCapriból busszal érkeztem Capri Piazza Umberto kicsi központjába. Ez az egész város beleférne egy ékszerdobozba. Gyönyörű kilátás a tengerre. Karácsonyi díszben a tér, színpaddal a közepén és egy hatalmas feldiszitett fenyőfával. Körülötte elegáns üzletek, kávézók. Capri apraja-nagyja találkozási pontja ez. Emberek csoportokban állnak beszélgetnek, nevetgélnek. A nap ragyogóan süt, meleget árasztva tavasz izével tölti be levegőt, így december végén. ...click...